Igen, megint sikerült megszívnom. Megint elhittem, amit nem szabadott volna.. Tegnap délbe felhívott, nagyon örültem, boldogság, minden, olyanokat mond, hogy mi lélekben mindig együtt vagyunk, meg ilyenek.. Lett volna ma két randim is, de lemondtam, mert szeretem Ő-t. Még este 6-kor felhívott, amikor szünete volt a munkába, hogy csak jó éjszakát akart kívánni, ha nem tudna már felhívni később. Annyira megörültem, elkezdtem érezni, hogy ez tuti szerelem, részéről is. Este aztán mégiscsak felhívott, felvoltam dobva, elmondtam neki, hogy megint kezdem érezni azt amit régen, meg hogy azt vettem észre hogy Ő is egyre jobban kedvel megint, mert olyanokat mondott, hogy én vagyok reggelente az első gondolata, bla-bla.. Elhittem..Aztán elkezdtünk veszekedni, mert elmondtam neki hogy lett volna randim, de nem tudok így elmenni, hogy közben Ő-t szeretem. Erre ideges lett, elkezdett piszkálni, hogy menjek, és hogy Ő-t ne szeressem, neki nincs szüksége erre, olyan csúnyán összevesztünk... legalább fél óráig üvöltöttem mint a sakál. Megbeszéltük, hogy mindig őszinték leszünk egymáshoz, Ő erre elmondta, hogy már elkezdett mással is beszélni, és ha haza jön, szerinte meg is dugja, Én erre teljesen megtörtem.
"-Zsófi, értsd meg, nem vagyok beléd szerelmes! Nem is leszek, és te se szeress engem!
-Minden ember szereti ha szeretik, te miért nem hagyod?
-Mert engem ne szeressen senki..
-Akkor miért hívosgatsz, ha tudod, hogy úgy is megfoglak szeretni újra?
-Nem akarok bunkó lenni.. De azt hittem megváltozol, és kicsit másképp fogsz rám nézni.
-Te is nagyon jól tudod, hogy mit érzek irántad, meg mit fogok érezni.. De tudod mit, jó legyen, ne hívosgass, ha itthon leszel, hívj fel, gyere le, dugj meg és menj a dolgodra..
-Zsófi, ilyet ne mondj, ez olyan csúnya.
-Miért, nem ez az igazság?
-De ne mondjuk már így ki.
-Miért attól még nem csúnya dolog, hogy nem mondjuk ki?
-Felejtsük el ezt a beszélgetést.. Szia"