Ma 3-4 riportot is megnéztem, olyan ügyekkel kapcsolatban ahol 14 év alatti gyermekek haltak meg, gyilkosság által. Két esetet emelnék ki ebből és szeretném elmondani a véleményemet szakemberként a gyermekvédelem okolásáról.
Az egyik ilyen májusban történt Sólyon.  A 8 éves kislányt, a testvére 16 éves barátja verte agyon.
A második egy pár hónapos csecsemő halála, akit túladagoltak a szülei. Nem csak belejutott valahogy a szervezetébe, hanem konkrétan bedrogoztatták a gyereket. Aki ebbe belehalt.
Ez a része nekem elég brutális, nem is szeretem ezeket a híreket nézni, mivel a szakmámban így is elég sok mindent hallok, látok. De itt jön a lényeg. 

A riportok végén jön a bűnbak keresés, és a rendszer okolása. Az első esetnél, azt mondják, hogy miért nem lépett közbe a gyermekvédelem, mert a környezet elmondása szerint a 16 éves fiú zavart volt mindig is.
De a gyermekvédelemnek erről honnan kéne tudnia? Itt nem a gyermekvédelem a hibás szerintem, mivel NEM lehet ott mindenhol. A gyermekvédelem nem olyan mint egy nagy köd ami száll a városok felé és jelen van mindenhol.
A gyermekvédelem akkor működik, ha a jelzőrendszer működik.
A jelzőrendszerbe beletartoznak a tanárok, orvosok, védőnők, szomszédok, szóval maga a környezet.
Akiknek jelzéssel kell élniük a gyámügy, gyermekvédelem és a hatóságok felé, ha számukra bármi is természetellenes.
Én nem hibáztatok senkit, félreértés ne essék. De a gyermekvédelem csak úgy tud működni, ha tud az eseményekről. Az más tészta, amikor tud róla, hogy valami nem okés, mégsem lép. 
A csecsemőgyilkosságnál a helyzet picivel másabb, hiszen az elvileg az orvosok és a védőnő is tudott arról, hogy a 23 éves anyának problémái vannak a droggal. 3 gyermeke közül csak a pár hónapos csecsemő lehetett vele. Első gyermekét az édesapja neveli, a másodikat a nagymama. Szóval több szempontból is problémás a dolog, főleg úgy, hogy a nagymama kérvényezte elvileg, hogy a gyermekek gyámja lehessen. 
A védőnő tudta, nem tett semmit. A csecsemő halála után öngyilkos lett, nem lehet tudni, hogy mi volt a konkrét ok, de feltételezik, hogy jelentős szerepet játszott a mulasztása. 

Tudom, hogy rengeteg hibája van a szociális ellátórendszernek, így a gyermekvédelemnek is. Be is látom őket és tisztában vagyok velük.
De azt soha senki nem említi meg, hogy ebben az embereknek is jelentős szerepük van.
És az emberek gyakran félnek értesíteni minket, azaz a segítőket, a problémáról.
Mert félnek attól, hogy milyen következményei lehetnek ennek. Arra viszont nem gondolnak, hogy életeket menthetnek meg egy telefonhívással, egy levéllel, melyeket anonim módon is közölhetnek. 

Figyelnünk kellene egymásra, igenis menj át és
nézd meg a szomszédot, ha napok óta nem látod !
Kérlek, kérdezd meg a kisgyermeket.
aki egyedül flangál az utcán, hogy hol vannak a szülei !
Kérlek, figyelj a jelekre és ha nincs valami rendben
értesítsd a hatóságokat !
Kérlek, ne félj lépni a segítség felé !
Kérlek, vigyázz a másikra ! 
És a legfontosabb: nagyon kérlek titeket,
figyeljetek egymásra ! 

Kezdjük a legelején. Ebben a félévben a gyakorlati helyem egy szenvedélybetegellátó intézmény, amit már említettem itt. A mentorom még az ismeretségünk elején említette, hogy lesz a lakhelyemen egy Zacher előadás, amit ő intéz, mint a helyi KEF (Kábítószerügyi Egyeztető Fórum) szakmai elnöke. 
Eljött a nagy nap, május 31.-e, meg volt beszélve, hogy megyek segíteni a rendezvény lebonyolításában. 
Számomra Zacher egy példakép, nagyra becsülöm és tisztelem azokért, amiket elért és azért mert mindig ember tudott maradni. Számomra ma Magyarországon ő a kábítószer és a függőségek lexikonja, ami egyenlő azzal, hogy úgy gondolom, jelentős szakmai tudással rendelkezik. 
Szóval kissé gyomorgörcsösen indultam el otthonról, mondhatni izgultam is.
Csak reménykedtem abban, hogy talán közelebb is kerülhetek hozzá, mint a néző, aki 5-6 m-re van tőle.
Nem tudom miért egyébként, soha nem rajongtam senkiért, és nem is voltam annak híve, hogy aláírást és közös fotókat kérjek akárkitől is. 
Szóval megérkeztem, a tanárommal természetesen megint jól elcsacsogtunk, picit számomra ez válvergetés, hogy mellette állhatok és "szerepelhetek", pláne a szülővárosomban. Az ismerős arcok meglepődve néztek rám, hogy mit is keresek itt, ott voltak a volt tanáraim, családsegítős munkatársak és ismerősök. 
Én helyet foglaltam, aztán kb. 10 perc múlva megérkezett dr. Zacher Gábor, főorvos, toxikológus,
aki a világ legtermészetesebb stílusában sétált be közénk.
Sokan említették már nekem, hogy nagyon emberi és hétköznapi stílusú, normálisan viselkedik, nem pökhendi.
De talán álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire szimpatikus lesz nekem. Szóval elkezdődött az előadás, szó volt drogokról, alkoholról, internet függőségről, internetes zaklatásról (ami sajnos manapság egyre népszerűbb téma), hozott pár statisztikai adatot, mely meghökkentett, viszont nem vitte túlzásba a dolgokat, nem vált hatásvadásszá. Nyilván volt egy- két erősebb kifejezése, ami (egy átalgos fülű embernek) meghökkentő lehet. Ilyen az, hogy milyen állapotban kerülnek be a sürgősségire a betegek; besz*rva, behugyozva, összehányva.
De ebbe számomra semmi meghökkentő nincs, ez a valóság, így megy.  
Egy időben mindig Csernushoz hasonlítottam őt, úgy gondoltam ugyanolyanok, mindketten kimondják,
amit gondolnak.
Aztán rájöttem, hogy közük sincs egymáshoz. Csernus sokszor úgy mondja a véleményét, hogy lealázzon, fölényeskedjen és megrettentsen picit. Úgy akarta felhívni a figyelmet a problémákra, hogy előtte akár a földbe is tiport. Nem mondom, hogy ez rossz, DE! nem mindenkinél válik be. Egy időben neki is nagy rajongója voltam. Aztán ahogy teltek az évek picit változott a mentalitásom és felfogásom, jelenleg a világból kilehetne kergetni a stílusával és a nagyzoló, fröcsögő viselkedésével. 
Az előadás legfőbb mondandója az volt, hogy tudjunk NEM-et mondani, és a gyermekeknek is olyan értékrendet adjunk át, hogy tudjanak nem-et mondani, és merjék is ezt felvállalni.
Az értékrend, keretrendszer a legfontosabb és az, hogy mit rakunk a gyermek puttonyába otthon. 
Ami számomra megintcsak nem volt újdonság, hogy a legmagasabb droghasználat a szegregátumokban (hátrányos helyzetű kistérségek, cigány gettók) vannak, ahol természetesen nem a kannabisz a legelterjedtebb drog, hanem a "biofű",azaz a szintetikus kannabionidok. Jelentősen olcsóbbak, hozzáférhetőbbek és a fiatalok úgy érzik, hogy nem illegális. Pesten 420 forint körül lehet egy ilyen szintetikus cuccos cigihez hozzájutni,
míg a marihuána utcai ára eléri a 3-5 ezer forintot is. 
Az előadás, legalább másfél óráig tartott, gazdagabb lettem sok mindennel, de ami ezután következett talán még legvadabb álmaimban sem gondoltam volna.  
Én eldöntöttem, hogy mindenképpen lövök vele egy szelfit az előadás után, ekkor a tereptanárom mondta, hogy ne itt, majd fent a V.I.P-ba, mondom V.I.P.?Tessék?
Konkrétan köpni nyelni nem tudtam, körülbelül 5-en mentünk Zacherral együtt, a volt iskolám egyik gyönyörűen felújított helyiségébe. Ahol kaja-pia volt, természetesen ez most a legkevésbé sem érdekelt. Viszont az annál inkább, hogy Zacher mellé ülhettem, és teljesen olyannak éreztem, mint bárki mást ezen a világon
(Na jó, talán kicsit mégis szimpatikusabb mint az átlagember.).
Szóval beszélgettünk még, felszínes témákról, aztán kitöltötte a papírokat és felpattant, indult is.
Elkaptam, hogy egy fotót csináljunk már. A legviccesebb, hogy 5 szelfi készült, ebből az elsőnél teljesen komoly arccal tekint a kamerában, majd az 5. képre már csak elmosolyodott. 

Igazából ez az egész egy hatalmas "lépés" volt számomra, ami befog kerülni a top 10-es élményeim közé. 

(Na itt már megengedett egy vigyort magának, a másik lány a csoporttársam.)