Kezdjük az elején, azt ugye leírtam a múltkor, hogy beszélgettem egy régi 'ismerőssel', aki mellesleg a második szerelmem. Tegnap előtt este beszélgettünk 1órahosszát telefonon, és ebből úgy kb. 45 percet veszekedtünk, és arról volt szó, hogy mekkorát csalódott bennem. Kérdeztem tőle, hogyan gondolja tovább a dolgokat? Azt mondta, mondjam el mit akarok én. Mondtam, hogy Ő azt nagyon is tudja, látni akarom Őt. Erre, este 10órakkor, "-Jó én most érek rá." KÖÖÖÖÖSZ! Holnap délelőtt? Oké-oké.
Reggel felkeltem, kicsinosítottam magamat, 9órára az ajtója előtt álltam(minek?). Csengettem, semmi, megint csengetek még mindig semmi. Ekkor az agyamban lejátszódó folyamatok: "Ez most szivatott meg!" Bekopogtam: "Megyek". Ahh, akkora kő esett le a szívemről, vagy mégse? Izgultam, nagyon, nem tudtam mi következhet ezek után. Kinyitja az ajtót, felhúzott szemöldök, lenéző tekintet. Bementem, tudtam, hogy semmi jó nem fog ebből kisűlni, de próbálkoztam, mivel próba szerencse. Gondoltam mi bajom lehet belőle(?). Álltunk egymással szemben, és ekkor kicsúszott a számon: "megölelhetlek?" A válasz annál inkább meglepett: "Minek?"
Ez egy kicsit fájt, de végül megölelt. Leültünk az ágy szélére, beszéltük a semmit. Nagyon szótlan volt, kellemetlenül éreztem magamat. Nem tudtam mit is mondjak, 2 hónap után, NEM TUDTAM mire gondol, bele se mertem gondolni, mit érez. Ez a kínos beszélgetés körülbelül 15 percig tartott, de olyan volt mintha napok teltek volna el, szörnyű volt, de jött a fordulópont. Hanyatt dőlt az ágyon, és úgy beszélt tovább. Nézelődtem, idegességemben tördeltem az ujjaimat. Ránéztem, és a kezével hívogatott: "na gyere már.." Néztem nagy kérdő szemekkel, mi történt? A szemébe néztem, és láttam, hogy visszatért a régi Ő, a nemflegma, a lágy szívű, az a Férfi, akit anno annyira szerettem. Odabújtam. Simogatta a vállamat, a karomat. Én már csak mosolyogni tudtam, és elolvadni a karjaiban. Nem tudtam megmozdulni sem, azt akartam soha ne érjen ez véget. Felnéztem rá, néztem Őt, és végigjátszódott bennem a kapcsolatunk összes élménye/érzése... Mély volt a kapcsolatunk, de valami akkor elromlott és megtört.... A szemezés vége, csók lett, ami vége megint más lett. Feküdtem a karjaiban, ezek után, az első gondolatom: "Annyira hiányoztál" A fő probléma az volt, hogy szeretek hangosan gondolkodni, és ez megintcsak kicsúszott a számon. Ő néz, felcsapja a bájvigyort, és gúnyolódva megkérdezi: " Csak egy picikét ugye?" Nevettem és hozzábújtam.. "Kérdezni akarok valamit, de nem biztos, hogy hallani akarom a választ rá.. Hiányoztam én neked, legalább egy kicsit is?"
Meglepődött arccal: "Hát mondtam, hogy Te is hiányoztál,nem? Ha nem akkor bocsánat, pedig gondoltam" Na ő meg pont az az ember aki magában gondolkodik, ezzel az őrületbe tud kergetni. Elkezdtünk mesét nézni, DE KIT ÉRDEKELT A MESE, ha a szerelmemmel lehetek. Kaptam homlokpuszit, sokat, ami meglepett, de nagyon, mivel Ő mondta még régebben, hogy annak jelentése van, és azt nem lehet csak úgy dobálni. De Én kaptam, SIKER!
Felöltöztem, és indultam volna, Én úgy gondoltam, hogy nem táplálok nagy reményeket a folytatásba.. De Ő: "Mikor akarsz megint látni? Hétfő? Érted menjek?"
Hát igazából meg is lepődtem, meg nem is..Mert a baj az,hogy már ismerem, viszont esélyeket szeretek osztogatni, mondtam neki legyen! puszi puszi csók..
Kiléptem az ajtón, repülve hazahaladtam, ahol megkaptam a barátnőmtől, hogy egy emeletes idióta vagyok, és hűha.
TUDOM, hogy hülye vagyok, de annyira jó(jelenleg) hülyének lenni.

újra itt a blogolás ideje.:)
Elég sűrjén jönnek az események. Tibiről azóta sincs hír, semmi, de most meg is vagyok nélküle, legalább van időm erőt gyűjteni, hogy megmondhassam hogy hagyjon.
Az előbb volt egy telefonhívásom, a Kedves Régi Barátomtól.(KRB) Küldtem neki egy zenét facebookon. Félórára rá csörög a telefonom, Ő az. Hűha, erősen gondolkoztam, hogy felvegyem-e, vagy sem. Felvettem, lesz ami lesz.
A lényeg, talán ide nem írtam ezt le, kőkemény 1 hónapig voltam együtt, viszont vele éreztem azt, hogy több is lehet mint kavarás. Ő volt az aki minden szempontból megfelelt nekem. Vonzódtam hozzá, jól nézett ki, jókat nevettünk, jó volt hozzábújni. Minden klappolt. Egészen addig amíg, pár kedves kislány, féltékenységből bekavart, és azt mondták KRB-nek hogy én csak a szexért járok fel hozzá, és kihasználom, mert én állítólag ezt mondtam a buszon.(?????)
Egy az, a nevét soha senki előtt nem ejtettem ki, nem hogy a buszon ilyeneket mondjak, főleg amikor nincs is így. Kettő, még ha így is lenne, biztos nem a buszon kezdenék erről mesélni bárkinek is. Na a lényeg, hogy Én ezért repültem, mert a Drágám, elhitte ezt nekik. Amikor Ő kidobott smsbe, többet nem kerestem, nehogy már Én könyörögjek, Én tudtam mi az igazság, tiszta volt a lelkiismeretem. Mondtam is most neki, hogy helyesen döntött amikor megbízott a kis drága barátnőjébe E-be? Azt mondta hagyjuk azt a csajt, mert megismerte, és azóta inkább kerüli. Mondom: igen, és mégis miatta dobtál el magadtól..amiatt a kis köcsög nő miatt. Erre megkaptam, hogy alpárian beszélek. Mondom hogyne beszélnék alpárian, amikor felidegesítenek.
Én meg állítólag Őt idegesítettem fel, mert amikor kidobott faceről is letöröltem, és nehogy már még én legyek ideges, szerinte. Erre a válaszom: Én ne legyek ideges? Amikor azok a világtalanok elvették tőlem a szerelmemet? Tönkre tették a kapcsolatomat?
A válasz: hát de..hát de... hagyjuk.
Elmeséltem neki, hogy nem régiben volt egy kalandom, abban a házban ahol Ő lakik, csak a 3.emeleten nem a 6.on.. Erre megkaptam hogy miért nem mentem fel hozzá, és ezen forgott végig. Persze, szép lett volna ha beállítok..Állítólag gondolt rám azért néha, és még fogunk beszélni este. Hm, érdekes reakciói voltak egyébként. Bár annyira már nem "izgatja" a lelkemet mint régen. Régen ezekre a dolgokra úgy kaptam, mostmár nem tudom komolyan venni, és bízni, hinni ebben a Férfiban. Mindig csak a régi pasikkal tudok kinlódni, bekellene már újítani. Mert ezzel nem jutok előrébb.