Tegnap este tisztázódott bennem minden, két hét kellett hozzá, hogy leessen a dolog. Nem igaz, hogy eddig nem láttam meg a tiszta jeleket, az egyértelmű jelzéseket. Ez a rohadék, nem tudok már rá mit mondani, szépen megdugott, 2x is, aztán hazaküldött. Nem ilyen formában, ezt szépen, és romantikusan érzékeltetve, hogy ne vegyem észre a dolgokat. Akkor nem is tűnt fel, de visszagondolva, hogy lehettem ekkora idióta? Mindig bedőlök neki, mindig elhiszem a hazugságait.
"Zsófi! Ha mégegyszer felakarsz menni hozzá, gondolj erre vissza, akármennyire jó vele, gondolj csak erre mennyire fájt, mit éreztél amikor letisztult benned a kép, hogy kihasznált, és a legsunyibb módon becsapott?! Hogy hazudta a szemedbe, hogy szeret, miközben kitudja hány nővel feküdt össze, még aznap?!"
Szégyellem magamat, a hülyeségem miatt, amiatt hogy elhittem minden szavát, de rájöttem, jobb később mint SOHA!
Ha visszagondolok KRB-re nem érzek semmi olyan érzelmet amitől megkéne ijednem. Viszont ha Tibire gondolok még mindig úgy fáj, még mindig érzem a hiányát,3 hete semmi hír felőle. Kezdek megint befordulni, és kezd megint fájni.