Hányan élnek hazugságban.. hányan hazudnak önmaguknak és másoknak is. 
Meddig éltem én is hazugságban.. Volt idő amikor teljesen becsaptam magamat, az eszem nagyon jól tudta mi a helyes, mégis becsaptam magamat, azt mondtam ez így jó, ő szeret, biztosan tévedek, biztos azok a lányok csak a barátai. Meddig becsaptam magamat. Majd rá kellett jönnöm, hogy az igazság az, hogy azok a lányok mind sorba megvoltak neki, és én is egy vagyok a sok közül, nekem is csak hazudott, igen, ez volt az igazság, és kurvára fájt rájönni és végre beismerni. De muszáj volt szembenéznem ezzel 4 év álmodozás után. 4 év amikor azt hittem boldog vagyok, és szerelmes. Ez volt az a 4 év amikor élőhalott voltam. Folyamatosan vártam, hogy hívjon, keressen, tőle függtem, semmit nem tettem anélkül, hogy ő rá ne bólintott volna, folyton írtam neki, üzengettem, és képtelen voltam belátni, hogy NEM AKAR ENGEM, NEM KELLEK NEKI. 
Sajnos a környezetembe látom vissza ezeket, és azért tudom, mert én is átéltem már ezeket a dolgokat. Akkorákat hazudnak az emberek maguknak, hogy az valami hihetetlen. 
De hiába is próbálnám megmenteni őket, vagy elmondani nekik azt, hogy hiba amit csinálnak, hogy magukkal csesznek ki, úgysem fogadnák el. Sőt, támadásnak vennék.."törődjek a saját dolgommal."
Így is teszek, törődök a saját dolgommal...