Ma valószínűleg picit bal lábbal keltem, mivel elkezdtem azon gondolkozni, hogy milyen "szerencsétlen" is vagyok én. Na jó nem minden szempontból, mert elég szép sikereket tudhatok magam mögött az évben, viszont a párkapcsolati terület SIRALMAS, kritikán aluli, magyarul majdnem értékelhetetlen. Nem akarok siránkozni emiatt, de ahogy ma reggel is megpörgettem az egyik társkereső alkalmazást, rájöttem, hogy évek óta ugyanazok vannak fent és semmi nem változott. Őket gáznak tartom, valószínű, hogy én is gáz vagyok. Tavaly decemberben ért véget ugye a 13 hónapos kapcsolatom, azóta voltak próbálkozások, ilyen társkeresősök, de elég haloványan sikerültek. 
Általában amiatt, mert nem akartam igazán semmit tőlük, éreztem, hogy nem ők azok, akikre én vágyom. 
Ilyenkor gondolkozom, hogy biztos bennem van a hiba, igazából lehettem volna "boldog" többször is az évben, mivel volt olyan aki mondta "szeret", amit egyébként nem hiszek el, mert szerintem 1 hét után nem igazán szerethetsz úgy valakit, hogy fogalmad sincs kicsoda. Szóval beérhettem volna ennyivel, de nekem ez kevés. 

Túl magasra basztam azt a lécet.  Vagy egyszerűen csak túl sokat forgok ezen a témán és picit hagyni kéne, elengedni. Talán megteszem, talán nem. 

Mindig rá kell jönnöm, hogy az idő igenis sok dolgot megtudod oldani. Ez azt jelenti, hogy türelmesnek kell lennem, nagyon türelmesnek. Néha túlpörgetem az eseményeket és olyan dolgokért kapálózok amik még nem kell, hogy az enyémek legyenek. Ezzel kell leállnom, minden a maga idejében fog megtörténni. Igaz, ezt olyan nehéz betartani, amikor éppen nagyon szenvedek és már nagyon akarok valamit. 
Hogy is jutott ez most eszembe? 
Igazából olyan emberekről gondoltam, hogy fontos vagyok nekik és számítanak, akik magasról letojnak, de ehhez kellett egy kis idő még feltudtam ismerni és szembenézni ezzel. Egyáltalán nincs bűntudatom a rájuk "fecsérelt" idő miatt, mert tanultam belőle. ÉS tisztán látom azt, hogy milyen az amikor a másik kihasznál és csak akkor keres ha akar tőled valamit. 
Igazából korábban is észrevehettem volna, de kicsit naivan gondolkoztam erről; "biztos nem ér rá most, biztos dolga van, biztos rossz a kedve, biztos csak most tudott írni.. " Miközben ez egyáltalán nem így volt. Egyszerűen csak kihasználta azt, hogy mindenben segítek és mindent megadok amit tudok. 
Hatalmas pofonokat kapok mostanában és közhelyes, de rájövök, hogy kik azok akikre igazán számíthatok és a szarban is mellettem vannak.