Mindig rá kell jönnöm, hogy az idő igenis sok dolgot megtudod oldani. Ez azt jelenti, hogy türelmesnek kell lennem, nagyon türelmesnek. Néha túlpörgetem az eseményeket és olyan dolgokért kapálózok amik még nem kell, hogy az enyémek legyenek. Ezzel kell leállnom, minden a maga idejében fog megtörténni. Igaz, ezt olyan nehéz betartani, amikor éppen nagyon szenvedek és már nagyon akarok valamit. 
Hogy is jutott ez most eszembe? 
Igazából olyan emberekről gondoltam, hogy fontos vagyok nekik és számítanak, akik magasról letojnak, de ehhez kellett egy kis idő még feltudtam ismerni és szembenézni ezzel. Egyáltalán nincs bűntudatom a rájuk "fecsérelt" idő miatt, mert tanultam belőle. ÉS tisztán látom azt, hogy milyen az amikor a másik kihasznál és csak akkor keres ha akar tőled valamit. 
Igazából korábban is észrevehettem volna, de kicsit naivan gondolkoztam erről; "biztos nem ér rá most, biztos dolga van, biztos rossz a kedve, biztos csak most tudott írni.. " Miközben ez egyáltalán nem így volt. Egyszerűen csak kihasználta azt, hogy mindenben segítek és mindent megadok amit tudok. 
Hatalmas pofonokat kapok mostanában és közhelyes, de rájövök, hogy kik azok akikre igazán számíthatok és a szarban is mellettem vannak.