Minden embernek vannak erősségei és gyengeségei. Mindenki máshoz ért, másban tudja kifejezni pozitívumait. 
És mindenkinek vannak olyan dolgok, amik nehézséget okoznak. Legyen ez lelki, fizikai, szellemi szinten. 
Az én egyik ilyen nehézségem az, hogy nagyon nehezen zárok le kapcsolatokat. Akár magánéleti, akár szakmai kapcsolatról van szó. 
A szakmai gyakorlatom óraszámai leteltek. Ezért úgy gondolom, hogy több ok miatt is, de le kell zárnom ezt a kapcsolatot. 
Eleinte nagyon jól éreztem magamat, kihívásokkal álltam szemben. Majd egyre több probléma és konfliktus lett, és elkezdtem picit jobban megismerni mindent és mindenkit. Félreértés ne essék, senkivel sem vesztem össze, de vannak helyzetek melyeket elég nehezen tudok elviselni és úgy gondolom, hogy önkéntes alapon egyes emberekkel nem fogok tudni együtt "dolgozni". Mondhatjuk, hogy összeférhetetlen a személyiségünk. 
Tudom, hogy csak egy gyakornok vagyok, aki épp, hogy csak belecsöppent egy, már régóta működő szervezetbe, munkacsoportba. De nem értem, hogyan lehet úgy együtt dolgozni, hogy állandó feszültség van és vannak emberek, akik a szociális munka erkölcsi, etikai értékeivel nincsenek tisztában és nem tisztelik azokat. 
Példaként: Ha bent ülünk egy klienssel az irodába, aki élete legnehezebb dolgait próbálja kifejezni, megfogalmazni, akkor NEM nyitogathatja senki az ajtót, pláne nem a munkatárs, aki 10 éve szociális munkás! Könyörgöm, hogy lehet ilyet csinálni? 
A beszélgetés végén elmagyarázzuk neki, hogy nem lehet ilyet csinálni, bizalmi légkör van, nincs arra szükség, hogy az ajtót nyitogassa bárki is. A válasz az rá, hogy nem kell ezt ennyire komolyan venni, és csak egy könyvért lépett be. 
Szóval ezek a dolgok azok, amik után azt mondom, hogy nagyon nem szeretnék ilyen emberekkel együtt dolgozni.
Viszont a másik oldala az, hogy nagyon tetszik a terephely, érdekel a téma, szeretnék szenvedélybetegekkel foglalkozni, akár a nagygyakorlatomat is itt tölteni. DE! most úgy érzem, nem fog menni. Nem teszem ki magamat és a lelkemet ennek az egésznek. Tudom, hogy mindenhol vannak problémák, konfliktusok, de ez nem fog működni. 
Szóval úgy döntöttem, hogy a mai lesz az utolsó alkalom. Azt még nem tudom, hogyan fogom elmondani és lezárni ezt a gyakorlatot, mert talán ez a félév volt az, amikor több órát is voltam mint kellene, és érzelmileg is elkezdtem kötődni a gyakorlati helyemhez. A téma miatt és mert remek mentorom volt, aki szakmailag és emberileg is 10/10-es. Nagyon sokat jelentett, hogy maximálisan partnerként kezelt és mindig kíváncsi volt a véleményemre, gondolataimra.