"Te a múltat, a bosszankodásoddal hányszor tudtad megváltoztatni? Soha..
Tavalyi hóból nem készítesz hóembert, ami elmúlt az kész. Az a hatáskörödön kívül van. Akkor miért rágod magad? 
Amikor te rosszul döntöttél, amiért most magadat szidod, akkor a helyzet olyan volt, hogy nem tudtál másképp dönteni. Az, hogy benned vágyak voltak vagy rossz ítélet, az egy egy más kérdés. Abban a helyzetben nem tudtad. TE utólag jöttél rá, hogy nem jól döntöttél. 
Tehát örülnöd kell, szereztél egy tapasztalatot. És ha te pozitívan állsz hozzá, akkor azt mondod: "Szuper, szereztem egy tapasztalatot". 
Az élet arról szól, hogy folyamatosan tapasztalatokat szerzünk. Ezeket a tapasztalatokat a belsőd elraktározza és mindig ott lesz a lelkedben."

Hányszor sírtam már és ostoroztam magamat a "rossz" döntéseimért, amik rossznak tűntek, de utólag talán arra is rájöttem, hogy pontosan így kellett mindennek történnie. 
Azon gondolkozunk, hogy mi lett volna ha másképp döntünk, vagy ha másik irányba indulunk el.
De nem tudtunk másik irányba elindulni, mert abban a helyzetben csak abba az irányba láttuk a megoldást. 
Elég sok évet elvesztegetünk arra, hogy sajnáljuk a múltunkat, hogy átvertek minket, hogy kihasználtak minket, hogy elfecséreltük az időt.
De nem akarunk tanulni ezekből, inkább siránkozunk és azt mondjuk: "a múlt miatt esek mindig ugyanabba a hibába, a múlt miatt használnak ki, én csak ennyit érek." Ezt csináljuk, ahelyett, hogy levonnánk a következtetéseket és végiggondolnánk mi miért történt és hogyan kerülhetjük ezt el legközelebb.  Az idézet szerint ezek a tapasztalatok mindig benned vannak, de nem foglalkozunk velük. 
Néha feleslegesen megvezetjük saját magunkat, miközben nagyon jól tudjuk, hogy ezen már átestünk egyszer és nem kéne. 
Vegyünk egy példát. Adott egy nő, akit sokszor kihasználtak, bántalmazó kapcsolatban élt, elvált. Elkezd ismerkedni egy férfival, aki a jelek szerint agresszív és dühkezelési problémái vannak. A nő ezt látja, érzi, az előző kapcsolatában tapasztalja, de jóhiszemű és újra belemegy. És, "meglepő", de újra bántalmazzák. (Verbális bántalmazásról beszélek.) Szóval vannak ezek a dolgok, amiket előre látunk, mégsem használjuk fel a tapasztalatainkat. Majd az ezután következő időszak is csak önsajnáltatással és önmarcangolással telik. 
Meg kellene tanulnunk tanulni a döntéseinkből, hibáinkból. 
Én nem akarok megmondó ember lenni, mert nekem sem megy, de azért rögzítem ezt, hogy amikor nagyon nem vagyok jól akkor erre visszaemlékezzek és tudatosítsam magamban.