A mai "eset" inkább egy napomat írja le, amit gyakornokként töltöttem el, egy Szenvedélybeteg ellátással foglalkozó intézményben. 
Azt most leszögezném, hogy nem minden nap így telik el. Plusz azt, hogy a gyengébb gyomrúak most x-eljenek. 
Ebben az intézményben, a sokak által "elítélt" tűcsere program zajlik. Aminek a lényege az, hogy a szerhasználók a használt tűt behozzák és steril tűt kapnak helyette. Ennek a célja az ártalomcsökkentés vagyis a különböző betegségek megelőzése és az, hogy legalább ilyen kapcsolatban legyünk a kliensekkel és a "szemünk előtt" legyenek. 
Akit ez a téma bővebben érdekel, itt egy videó amelyben Dr. Zacher Gábor nyilatkozik a Kék Pont bezárásáról és a tűcsere program megszüntetéséről. 

Szóval ebben az intézményben működik a tűcsere program, illetve a használt tűk összegyűjtése a lakótelepekről. 
A mai napon egy ilyen lakótelepre látogattunk, ahol többször is találtak már használt fecskendőket és tűket. 
A területen kb. minden talpalatnyi helyen szemétkupacok voltak, sétáltunk és kémleltük a földet.
Eleinte elég reménytelennek tűnt a helyzet, a rengeteg szemét miatt. Már az első pár lépésnél szembe találkoztam több kupac emberi ürülékkel és véres tamponokkal, betétekkel. 
Számomra ez egy teljesen új terep volt, mert eddig nem igen találkoztam így ömlesztve ilyen dolgokkal. 
Körülbelül félóra bolyongás és kutatás után, megpillantottam egy fecskendőnek tűnő dolgot, de "sajnos" csak egy toll volt. Majd két lépéssel odébb megtaláltam a fecskendőt, szóltam is a kollégának, aki dokumentálta, hogy hol találtuk és milyen állapotban, majd szakszerűen, egy speciális eszközzel az edénybe helyezte. 
El sem tudom mondani, hogy milyen "boldogságot" éreztem, hogy találtam egy fecskendőt, tűvel. 
Tudom, hogy egyáltalán nem kellene emiatt boldognak lennem, sem örülnöm neki, mert ez azt jelenti, hogy használják a cuccot. De itt jön a lényeg, hogy vajon milyen cuccot használnak? 
A talált tűk nagy részét laborban vizsgálják és derítik ki, hogy milyen anyag található benne. Vagyis ezekkel a használt tűkkel, fecskendőkkel előrébb jutunk abban, hogy megtudjuk, milyen szer van most a piacon és mivel is állunk szemben. És ha tudjuk, hogy milyen szerről van szó, talán a korrigálás is könnyebben fog menni és a segítségnyújtás egy-egy súlyos kimenetelű belövésnél. Másrészről rettentően szomorú, hogy szétdobált fecskendőket kell az avarban keresgélni és félve lépkedni a fekália kupacok között, majd végül egy olyan tűt találni ami kifelé áll a földből és bármikor, bárki beleléphet, beletenyerelhet. 
Ez az öröm paradoxon. 
Miután megtaláltuk ezt a tűt, további 1 órás keresgélés után úgy döntöttünk továbbállunk. 
Az ösvényen kifelé menet, elfogyasztottuk menet közben az ebédünket, egy-egy pizzaszeletet. Ezt azért tartom fontosnak leírni, mert tényleg ennyi időnk volt akkor, hogy séta közben megebédeljünk. Számomra azért volt fura ez az egész, mert 2 perccel ezelőtt még használt óvszerek és ürülékek között császkáltunk és mégsem undorodtam. Nekem ez akkora büszkeség, büszkeség az, hogy nem ijedtem meg és büszkeség az, hogy nem nyávogtam, fintorogtam. 
Közel 3-4 órás túránk után egy darab használt fecskendővel tértünk vissza az intézménybe. Mégis elégedettek voltunk, mert ez az egy tű is közelebb vihet a "megoldáshoz".