Fordulóponthoz érkeztem. Nem igazán szoktam fogadalmakat tenni, sem ígérgetni magamnak vagy bárkinek bármit. De úgy érzem most, hogy rendszereznem kell az életemet, mert rossz irányba haladok. 
Magammal és a lelkemmel alig-alig foglalkozom. Ideje új "szabályokat" hozni. 


1. Az alkoholfogyasztásom a lehető legminimálisabbra csökkentem.
Nem mondanám, hogy iszákos vagyok, de mostanában egyre gyakrabban forog a borospohár a kezemben. És a tegnap este után elgondolkoztam, hogy szabad-e nekem azokkal az emberekkel, tevékenységekkel tölteni az időmet, amivel hónapok óta minden hétvégén. Nem érzem magamat náluk sem jobbnak, sem különbbnek, de úgy érzem ez a mindenhétvégéniszogatós ember sem én vagyok. Ha nekem van egy stabil értékrendem és elveim, tudom, hogy mit szeretnék elérni, akkor nem engedhetem meg magamnak azt a viselkedést, amit a legutóbbi hétvégéken műveltem, mert nagyon nem nőies. Meg amúgy is pont én csinálom ezt, aki "harcol" az alkohol ellen és minden porcikájával gyűlöli.
Szóval legyen vége a hétvégi borozgatásoknak. Mivel ismerem magamat, így számokkal határozom meg a "tilalmam". Első lépésként 1 hónapig semmi alkohol. 

2. Hétfő-szerda-péntek minimum 1-1,5 órát németezem. 
A nyelvtantól kezdve fordításokon át, a tételekig. A németül való filmnézés, olvasás, nem számít bele. 
Mondhatjuk, hogy elég sok szabadidővel rendelkezem, heti 3 órám van az egyetemen, ami egyáltalán nem vesz el sok időt tőlem és amúgy is nemsokára vége a félévnek. Július elején nyelvvizsgázni szeretnék, szóval nagyon itt az ideje, hogy összekapjam magamat és céltudatosan készüljek.
Úgy gondolom, hogy egy középszintű nyelvvizsgát megtudok csinálni egy nyelvtanfolyam után, önerőből. 

3. Dohányzás minimalizálása.
A cigizéseim időszakosan fellendülnek, van, hogy napi 1-2 szál megy el és van, hogy majdnem egy dobozzal. Most az utóbbit élem, ami ijjesztő, mert lassan 2-3 hónapja tart. Ideje visszafogni magamat és odafigyelni az egészségemre is. Először is a napi háromnegyed doboznyiról, napi 5 szálra csökkenteni, aztán látjuk, hogyan tovább. 

4. Tinder, badoo és társaik száműzése.
Körülbelül 3 hónapja nem voltam fent  ezeken az oldalakon, de néha a magány érzése elfog és gondolkozom, hogy fellépjek-e. Szerencsére eddig mindig megtudtam állapítani, hogy nincs értelme, de szeretném ha továbbra is így maradna és nem kezdenék el kétségbeesetten kapálózni, keresni, ha épp elgyengülök. 
Nem keresek, várok! Kivárok! 
Itt egy kis finomság a Tinderről: 

(Még mindig nem tudtam eldönteni, hogy viccelt-e, vagy társadalomkutatást végzett.)

 5. Kertészkedés örömének megtartása.
A kertemet továbbra is ilyen lendülettel, kedvvel és odaadással szeretném gondozni. Lassan 2 hete minden délután lent vagyok, ami számomra nagy előrelépés, mert hiába vagyok "vidéki", soha nem lehetett rávenni, hogy komolyabban foglalkozzam a kerttel. Ám idén szinte csak az enyém az egész birodalom.
Mondhatjuk úgy, hogy a hobbimmá vált, és ha bejutok egy mezőgazdasági boltba, szinte fanatikusan kutatok a magok között. Szeretném, ha a mindennapjaimban továbbra is helyt kapna a délutáni kerti bogarászás.

6. Őszinteség, igazmondás szokássá válása.
1 hónapja mindenkinek elmondom, amit gondolok és ahogy gondolom, ez ezelőtt is megvolt, de nem 100%-os őszinteséggel, mert folyton attól féltem, hogy mi lesz a következménye. Nemrég úgy döntöttem, hogy ami bennem van, azt közölni szeretném. Átgondoltan megfogalmazva, de kiakarom mondani. Rájöttem, hogy sokkal egyszerűbb és gyorsabb minden ha elmondom az igazi véleményemet és nem szépítem a dolgokat, nem ígérgetek. Talán ez az igazi felnőtt kommunikáció?
És ez működik. Félelmetes, mert néha még bennem van az, !utólag!, hogy ezt lehet nem kellett volna, de rájövök, hogy ez így tiszta sor, félreértés nem lehet. Szóval nem húzom-vonom a dolgokat, ami teszik azt megmondom és ami nem tetszik azt is. Nagyon remélem, hogy ez továbbra is így lesz. Biztosan fogok emiatt "bajba" kerülni, mert eddig is voltak már emiatt konfliktusaim, de nem hagyom, hogy ezek miatt ne merjek őszinte lenni. 
Mennyivel egyszerűbb így kommunikálni, avagy nem kommunikálni: 
 

 7. Önmagam fejlesztése.
Egyszer és mindenkorra megakarom tanulni azt, hogy amit más mond rólam az ő, nem én vagyok. Amikor más véleményt alkot rólunk az az övé, ő érzései, az ő jelenlegi hangulata, ez nem feltétlen egyenlő a személyiségünkkel. Több figyelemet szeretnék fordítani az érzéseimre, gondolataimra, a miértekre. 


A lista folyamatosan bővül.. 

"Te a múltat, a bosszankodásoddal hányszor tudtad megváltoztatni? Soha..
Tavalyi hóból nem készítesz hóembert, ami elmúlt az kész. Az a hatáskörödön kívül van. Akkor miért rágod magad? 
Amikor te rosszul döntöttél, amiért most magadat szidod, akkor a helyzet olyan volt, hogy nem tudtál másképp dönteni. Az, hogy benned vágyak voltak vagy rossz ítélet, az egy egy más kérdés. Abban a helyzetben nem tudtad. TE utólag jöttél rá, hogy nem jól döntöttél. 
Tehát örülnöd kell, szereztél egy tapasztalatot. És ha te pozitívan állsz hozzá, akkor azt mondod: "Szuper, szereztem egy tapasztalatot". 
Az élet arról szól, hogy folyamatosan tapasztalatokat szerzünk. Ezeket a tapasztalatokat a belsőd elraktározza és mindig ott lesz a lelkedben."

Hányszor sírtam már és ostoroztam magamat a "rossz" döntéseimért, amik rossznak tűntek, de utólag talán arra is rájöttem, hogy pontosan így kellett mindennek történnie. 
Azon gondolkozunk, hogy mi lett volna ha másképp döntünk, vagy ha másik irányba indulunk el.
De nem tudtunk másik irányba elindulni, mert abban a helyzetben csak abba az irányba láttuk a megoldást. 
Elég sok évet elvesztegetünk arra, hogy sajnáljuk a múltunkat, hogy átvertek minket, hogy kihasználtak minket, hogy elfecséreltük az időt.
De nem akarunk tanulni ezekből, inkább siránkozunk és azt mondjuk: "a múlt miatt esek mindig ugyanabba a hibába, a múlt miatt használnak ki, én csak ennyit érek." Ezt csináljuk, ahelyett, hogy levonnánk a következtetéseket és végiggondolnánk mi miért történt és hogyan kerülhetjük ezt el legközelebb.  Az idézet szerint ezek a tapasztalatok mindig benned vannak, de nem foglalkozunk velük. 
Néha feleslegesen megvezetjük saját magunkat, miközben nagyon jól tudjuk, hogy ezen már átestünk egyszer és nem kéne. 
Vegyünk egy példát. Adott egy nő, akit sokszor kihasználtak, bántalmazó kapcsolatban élt, elvált. Elkezd ismerkedni egy férfival, aki a jelek szerint agresszív és dühkezelési problémái vannak. A nő ezt látja, érzi, az előző kapcsolatában tapasztalja, de jóhiszemű és újra belemegy. És, "meglepő", de újra bántalmazzák. (Verbális bántalmazásról beszélek.) Szóval vannak ezek a dolgok, amiket előre látunk, mégsem használjuk fel a tapasztalatainkat. Majd az ezután következő időszak is csak önsajnáltatással és önmarcangolással telik. 
Meg kellene tanulnunk tanulni a döntéseinkből, hibáinkból. 
Én nem akarok megmondó ember lenni, mert nekem sem megy, de azért rögzítem ezt, hogy amikor nagyon nem vagyok jól akkor erre visszaemlékezzek és tudatosítsam magamban. 

Az előző bejegyzésem az erősségek és gyengeségek témakörből inkább a gyengeségre hajaztak. Szóval jöjjön egy picit pozitívabb poszt. 
A szociális munka gyakorlathoz kötött az egyetemen, minden félévben más óraszámban, más témakörben érkezünk a terephelyekre. Ezek egyrészről arra jók, hogy megismerjük a szakmát, másrészt kapcsolatokat építhetünk ki szakemberekkel, szervezetekkel. (A félévek során megtanuljuk azt, hogy milyennek is kell lennie egy szociális munkásnak, milyen készségei, képességeinek kell kiemelkedőnek lennie a munka során, ezek a következő idézetekben megjelennek majd.)
Eleinte nem igazán foglalkoztam ezzel a dologgal, viszont így az államvizsga közeledtével egyre inkább tudatosan kezdtem el építeni a gyakorlati helyemen a kapcsolataimat. 
Januárban megpályáztam egy állást, amihez ha volt referencialevél az elég sok pluszt dobott a jelentkezésre. 
Szóval próbáltam végiggondolni kitől is kérhetnék referenciát. Két ember jutott eszembe, akiktől kaptam is, ezekből szeretnék pár gondolatot idézni, mert olyan sokat jelent nekem.
Vehetjük úgy is, hogy önmagam promózása, de úgy is, hogy megmutatom, hogy néz ki egy szakmai referencia levél. 

"Önkéntes beteglátogatóként a DE KK Pszichiátriai osztályán folytatott segítő beszélgetéseket. Zsófi feladatai közé tartozott az osztályon gondozott betegek felkeresése, mentális gondozása, a beteg részéről felvetődő érzések, gondolatok, kérdések és válaszok megfogalmazásának segítése a beteg lehetséges erőforrásainak mozgósításával. Emellett az Alapítvány által szervezett programok előkészítésében, megvalósításában is segítette munkánkat.
Megbízható és motivált, a segítő beszélgetésekhez szükséges jó kommunikációs készséggel rendelkezik, empatikus hozzáállással és érzékenységgel közelít a betegek szociális és lelki problémáinak megértéséhez. A rá bízott feladatokat ügyesen és önállóan látja el, igyekszik maximálisan teljesíteni. A betegek visszajelzései alapján segítőkész és figyelmes. Közösségi emberként ismertük meg, aki szeret kollektívában dolgozni, önkéntes társaival való kapcsolata jó volt.
Váradi Zsófiát a szociális feladatellátás számos munkakörébe szívesen ajánlom."


A másik referencia levelem gyámvédelmi területről származik: 
"Megnyilvánulásai szociális érzékenységről tanúskodnak. Mindig aktív és érdeklődő volt, a kliensekkel könnyedén alakított ki kapcsolatot. Problémamegoldásai során elsősorban a kliens autonómiáját tartotta szem előtt(...). Kifejezőkészségén látszott a már megszerzett szakmai és elméleti tudása, amely mellé párosult nyugalma, kedvessége, értő figyelme. (...)
Zsófi közösségi ember, a munkahelyi szerepek betartása és tiszteletben tartása jellemző rá. Olyan munkaerőről van szó, aki véleményem szerint a jövőben akár a civil szférában, akár közigazgatásban, vagy a piaci szervezetek területén, az emberek érdekeit, a munkáltatója szabályait mindig szem előtt tartó munkavállaló lesz."

Ezek most azért jutottak újra eszembe, mert amikor az utolsó alkalommal voltam a gyakorlati helyemen, akkor ki kellett töltenie a tanáromnak egy szakmai értékelőt rólam, és ebben mindenre 5-öst adott és megjegyzésekkel támasztotta alá, hogy mennyire elégedett velem.
A legfőbb erényem számukra az volt, hogy minden után érdeklődtem és nyitott voltam bármilyen témára. Amit többször hangsúlyoztak az elbúcsúzásunk előtt is, az az volt, hogy mennyi életet és vidámságot vittem a gyakorlati helyre.
Szóval ennek tükrében megvan a következő hely, ahonnan referencialevelet kérhetek.
Ezért remélem, hogy nem sokára folyt.köv..:)