"A férfiak nem tudják, milyenek a nők, mert folyton azon elmélkednek, hogy milyennek is kellene lenniük."

SENKIT NEM AKAROK megsérteni, sem általánosítani, a 21. század fiatalabb korosztályáról formáltam és írok véleményt.

Kerestek görcsösen valamit, amiről valójában nem is tudjátok micsoda. Akartok valamit, futottok utána, majd megtorpantok, mert féltek, mindentől, ami kicsit is más mint a megszokott. Rettegtek ha úgy tűnik nem a tiétek az irányítás.
Azt akarjátok, hogy minden értetek legyen, és kicsit sem adtok magatokból(legalábbis azt hiszitek). Eljátszátok, hogy titeket semmi sem érdekel, ti nagyon jól érzitek magatokat egyedül, nincs szükségetek senkire. Aztán jön egy pont amikor kifakadtok, és elsírjátok, mennyire szörnyen is érzitek magatokat egyedül. Majd hirtelen jön a szégyen, és újra bunkóvá váltok, és úgy tesztek mintha nekem lenne megtiszteltetés, hogy még szóba álltok velem.
Állandó elvárásaitok vannak a nők felé, miközben ti magatok sem vagytok tökéletesek, csak ezt elég nehezen látjátok be. Elhiszitek, hogy minden jó úgy ahogy ti csináljátok, ha véletlen valaki elmondja a véleményét rólatok, egyből arrogánssá váltok és elkülditek egy melegebb éghajlatra. 
Ezzel a viselkedéssel úgy néztek ki mint a felnőtt gyerekek. "Nekem te ne mondd meg, hogy milyen vagyok.." De előtte két nappal még azt kérdeztétek, hogy milyennek látunk titeket. Azt szerettétek volna hallani, hogy mennyire intelligensnek, jó képűnek találunk titeket. 
Fájdalmasan rosszul hazudtok nekünk, és magatoknak is. Próbáltok elhitetni olyan dolgokat amiről egyértelműen levehető, hogy nem igaz. Aki ezt észreveszi, és szóvá teszi, gyorsan külditek is tovább, le ne buktasson titeket saját magatok előtt. 
Időtök nagy részében a játszmákra készültök fel, hogyan törjétek be a nőket, hogy hódoljanak nektek. Ha többszöri próbálkozás után sem tört be a "csaj" akkor megijjedtek, és értetlenül álltok a dolog előtt, mert megszoktátok, hogy a legtöbb lány az első pár játszma után térden áll előttetek. 
Kudarcot vallotok, és mentek is tovább, a következő lányra, aztán ha őt sikerül betörni sem lesztek boldogabbak, sőt, nézegettek, hogy hoppá, mit is kellene akkor csinálni, megunjátok, és mentek tovább. Ezt játszátok addig, amíg rá nem döbbentek arra, hogy lehet mégis megérte volna felnőni ahhoz a nőhöz, aki nem tört be. 
De ekkor már késő, nagyon késő.