"Hétszer kell meglátnunk valakit, mire rájövünk: Ő az. Mi tizenkétszer láttuk meg egymást és kétszer csúsztunk ki egymás kezéből. 
Látás, hang, belső remegés. Látás az, amikor látsz valakit, hang az amikor hallasz valakit. Belső remegés pedig a perc, amikor egy mozdulat, vagy egy arc győzelmet arat minden felett, ami egészen addig fontos volt számodra. Amikor egy tekintet elmerül az arcodban és bevési magát. 
Egyébként meg elhiheted, hogy úgy fogok az életedből eltűnni, ahogy megérkeztem. Mint azok a rajzok, amikkel a levegőt teleszórod és nem látja senki sem. Láthatatlanul jöttem és láthatatlanul tűnök el. 
Szeretni valakit úgy, hogy azt cselekedni, amit mond. Szeretni valakit és a kérésének engedelmeskedve, elengedni Őt. Ez maga a téboly. 
Már eltűnt minden, 25 csók, 2000 ölelés és egyetlenegy szemvillanás. Búcsú mindentől. 
Soha senki nem fog szeretni és én soha többé nem engedem meg senkinek, hogy hozzámérjen. 
Visszakaptam a szabadságomat, de már nem tudok vele mit kezdeni. 
Egyszer mindennek vége, annak is, ami el sem kezdődött és egy soha el nem küldött üzenet..Befejeztem.."