Ahogy újra beköszöntött a fesztiválszezon, elkezdtem gondolkozni azon, hogy idén is bevállaljak-e egy fesztivált.
20 éves voltam amikor az első fesztiválomon részt vettem.
Bátyám a fesztivál előtt egy héttel kért meg, hogy menjek velük. Azelőtt soha még csak nem is gondolkoztam azon, hogy elmenjek egy ilyen helyre. 
Nem vagyok az a tipikus minden hétvégén bulizni járó emberke. Pedig a Campus Fesztivál is 10 km-re van tőlem, mégsem vágytam soha. Én inkább a sima koncerteket kedvelem, disco-ban nem voltam még.
3 gólyatáboron vagyok túl, két évben csapatvezetőként, első évben pedig gólyaként vettem részt, az egy hetes táborokon. Ezeken kívül talán 2-3 alkalommal voltam "a városban" kocsmázni és bulizni.
Aztán tavaly megtört a jég, és elmentem egy fesztiválra, ami keddtől vasárnapig tartott. 
Tudom, hogy közhelyes, de felejthetetlen élmény volt számomra ez az egész.
Korábban azért sem mentem bulizni, társaságba mert elég önbizalomhiányos voltam a testalkatom miatt.
Úgy éreztem, hogy a disco-ban sokkal csinosabb és dekoratívabb lányok járnak.
Többször hívtak a barátaim, de mindig találtam kifogást, ami miatt nem mentem. 
Amikor tavaly bátyám elhívott a vészcsengő egyből megszólalt a fejemben. A fesztiválon van strand, 0-24-ben egymással vagyunk és FÉLEK. Megmondom őszintén, rettenetesen aggódtam amiatt, hogy kifognak nézni. 
Az én fejemben a fesztiválokról egy olyan kép élt, hogy miniszoknyás, és p*csanadrágos lányok rohangálnak bikinifelsőben. 

Google képtalálat a fesztivál szettre:
Szóval végig azt gondoltam, hogy magazinból kilépett modellekkel fogok találkozni a fesztiválon, és én a túlsúlyommal elbújhatok a sátorba. 
Elmentünk a fesztiválra, már a beléptetéses sorbaállásnál éreztem, hogy ez nem olyan fesztivál, mint amilyennek én gondoltam a buta önbizalomhiányos falusi agyamban. 
3-4 órát álltunk sorban azért, hogy bejussunk. Amíg várakoztunk több társasággal is összebarátkoztunk, és telefonszámokat cseréltünk. Számomra ez a világ elég idegen és meglepő volt.
Az 5 nap alatt rá kellett jönnöm arra, hogy rengeteg fajta ember van; kövér, vékony, zöldhajú, tetovált, nemtetovált, kopasz, hosszúhajú, roma, magyar, fiatal, öreg és stb.
Nyilván tényleg voltak olyan lányok, akik úgy néztek ki mint ha divat bemutatóra jöttek, csinosak voltak és szépek, de egyetlen egyszer sem viselkedtek lenézően velem szemben. 
Szóval egyáltalán nem lógtam ki a sorból és soha senki nem tett egy megjegyzést sem arra, hogy én milyen vagyok. Sőt.. elég sok ismerőst szereztem a fesztiválon és nagyon sok emberrel beszélgettem.
Tényleg olyan volt az egész, mint egy nagy család. Mindenki köszöngetett, beszélgetett, kölcsön adott, ajándékozott. Ha láttam valakit, aki rosszul van, megpróbáltam segíteni neki (szakmai ártalom), és jó volt látni, hogy mások is hasonlóan odalépnek ahhoz, aki mondjuk a földön fekszik. Ja, és nem arról szólt az egész fesztivál, hogy részegen fetrengem az árokparton. Sőt, mások sem tették ezt. Az előítéleteim között élt az is, hogy mindenki részeg, hányik, vagy be van drogozva. Ehhez képest talán csak az utolsó este fordult elő, hogy több mentő is érkezett. 
Korábban el sem tudtam képzelni, hogy ilyen jól tudom magam érezni ennyi idegen között, főleg pánikbetegként. 
Persze, sokat dobott rajta, hogy 5 fiúval mentem, akik gyerekkori barátaim, így félnivalóm egyáltalán nem volt. 
A bejegyzésem oka igazából annyi, hogy idén is amellett döntöttem, hogy elmegyek erre a fesztiválra, és egy hétig "semmitteszek". Nem garantálom, hogy idén nem fogok aggódni vagy izgulni előtte, de tudom, hogy jó emberek között leszek és újra olyan élményeket fogok szerezni, ami boldoggá tesz. 
Szeretném, ha minden hozzám hasonlóan önbizalomhiányos ember, megmerné lépni ezeket a dolgokat és megértenék, hogy a világ különleges, hogy mindannyian mások vagyunk!