A napokban elég sokat gondolkoztam, hogyan tovább, mit is szeretnék és kivel.
Általában ezeket a gondolatokat megosztom a barátaimmal, családommal, hogy meghallgassam az ő véleményüket is. 
Egy adott témában a megkérdezettek 50%-a negatívan reagált, a másik 50% rám bízta a döntést. Hú!
Törtem a fejemet, vajon hány döntés született úgy meg, hogy más befolyásolt engem, és vajon hányszor döntöttem mások miatt rosszul? Természetesen az élet nagy döntéseiben nem igazán tudnak befolyásolni, pl. nem másokon múlik a szakmám, vagy a gyermekem élete, stb. 
De amikor vannak hétköznapi kis "piti" dolgok amiről valamiféle döntést kellene hozni, akkor azt biztos, hogy megkell beszélnem mindenkivel? Végtére is, felnőtt vagyok, nem? Hagynom kell magamat manipulálni?
Elcsendesedtem és úgy döntöttem csak is magamra fogok figyelni. Nem kotyogok állandóan másnak a dolgaimról, mivel másodpercenként változik az életem, ők úgysem úgy érzékelik az egészet mint én, aki benne van. 
Szükség van az átbeszélésre, kibeszélésre, de nem 0-24-ben. És mostanában magammal jobban kieegyezem mint másokkal. 
Egyébként fura, mert nekem is megvan a véleményem sok dologról a többiek kapcsán, de mégsem akarom a tutit megmondani nekik. 
Talán ez a bejegyzés valójában azért íródott meg, mert van 1-2 ember a közelembe aki állandó negatív gondolkodásával lehúz, mert azt mondja: "ÚGY SEM FOG MENNI, ÚGYIS FELADOD, NEM LESZ JÓ NEKED."
Tudom, hogy nem is kellene ilyen barátaimnak lennie, mert csak visszahúznak, de alapjáraton én szeretem őket, segítjük egymást, de kezd elfajulni a negatív vélemény nyílvánítás. Én is tudnék így viselkedni, de nem teszem, mert tiszteletben tartom azt, hogy Ők élik az életüket, ők döntenek mindenről. 
Nem igazán vagyok most összeszedett, nem tudok úgy fogalmazni mint szoktam.. Befelé fordulok, magamhoz!