"A kapcsolatok természete más, mint amit a moziban látunk, más, mint amire felkészítenek minket. A nagy romantikus filmek valami esszenciálisat ragadnak meg abból az érzetből, amit szerelemnek hívunk, de azt kevéssé mutatják be, mennyire nehéz megoldani egy együttélést, hogy ennek milyen stációi vannak, milyen banális tud lenni, miként lehet életben tartani, hogy lehet egyáltalán elviselni a másikat vagy magunkat. Tájékozatlanságunk okán vagy végigküszködjük az életet, vagy különböző utakat keresünk."

Sokan azt hiszik, és én is hittem, hogy egyszer csak berobban az a Nagy Ő, és végtelen szerelem, és lááv! 
Aztán rájöttem, hogy nem feltétlen pont így működik ez. Lehet, hogy sosem jön el, vagy lehet, hogy már rég itt van, csak nem vesszük úgy észre, mert nem úgy történt mint a filmekben, hogy hatalmas rózsaszín lufikkal repült be az életünkbe, és azonnal feleségül kért. Nem hiszek már a tündérmesékben, és abban a hatalmas mindent elsöprő és felülíró szerelemben.
Inkább hiszek az egyezségben, a kommunikációban, és a szeretetben. Lehet én vagyok a hülye, de én ezt gondolom, és kész!