Hogy miért is adok hálát? 

Minden egyes napért az évben, amikor felkelhettem. Minden egyes percért amikor levegőt vehettem. Minden pillanatért amikor mosolyogtam. Minden percért amikor önfeledten nevettem a barátaimmal. Minden napért amikor láthattam a csillogó szempárokat, mosolyokat. Minden tekintetért amely engem látott. Minden csókért, amely elcsattant. Minden könnycseppért ,amelyet én vagy értem ejtettek. Minden egyes grimaszért melyet megengedhettem magamnak. Minden pillanatért, amelyben önmagam lehettem. 
Minden egyes hibámért amit idén (is) elkövettem és elkövethettem. Minden percért amely fájt, mert ettől is erősebb lettem.  Minden elutasításért, mert tanultam belőle. Minden táncért, amelyben önfeledten elengedhettem magamat. Minden ölelésért, melyben elvesztem. Minden érintésért.
Minden beszélgetésért. Minden kérdésért amit feltehettem. Minden válaszért amit kaptam. Minden véleményért, amit kimondhattam. Minden emberért, aki meghallgatott. 
Minden tanáromért, akik a tananyag mellett emberséget is tanított. Minden emberért akivel találkoztam.
Minden barátomért és volt barátomért. Az összes nehézségért amelyekkel szembenéztem. Minden társért akivel összeakadtam ebben az évben.
A szüleimért, a testvéremért, akiktől mindig tanulok valamit. 
Az összes flörtért, amely növelte az önbizalmamat. Az összes kézfogásért amelytől több lehettem. Az összes szóért mely épített.

Mindenért, az életemért és, hogy mindig önmagam lehettem.