Szokásosan és önmagamat ismételve: Rossz után mindenképpen jó következik. Szóval kimásztam a gödörből és elindultam felfelé. Most talán olyan középtájon járhatok. Természetesen most is vannak nagyon rossz napjaim, de úgy átlagolva egész jól elvagyok. 
Nyelvtanfolyamra járok heti kétszer, írom a szakdolgozatomat, munkát keresek. 
Január elején szólt egy ismerősöm, hogy van a kórházban meghirdetve két szociális munkás állás. Igazából ekkor csak konstatáltam, hogy jó lenne ott dolgozni, mert 2 éve vágyom oda. 
Aztán január 22.én elmentünk a volt középiskolámba népszerűsíteni az egyetemet és ott teljesen véletlenül egy beszélgetés során kiderült, hogy lehet jelentkezhetnék az állásra így is, hogy csak decemberben kapom meg a diplomám. Feldobott a dolog, én igazán szeretnék kórházi szociális munkás lenni. 
Anno amikor választani kellett, hogy jelentkezzek egyetemre, vagy maradjak ápolónőnek a gimnázium után, akkor annyira csábított a kórházi világ, az az életforma amit ők csinálnak és ahogy ők segítenek. 
Ez most lehet csúnyán, nagyképűen fog hangzani, de úgy éreztem bennem több van egy szakképzőnél. Szó se róla, tisztelem, becsülöm a munkájukat, Édesanyám is ápolónő, de úgy éreztem, valami pluszt szeretnék és hogy, a fizikai gondozásra nem lennék képes. 
Szóval lényeg a lényeg, nagyon vonz az egészségügy világa, de más szegmensből, nem feltétlen az ápolás része. Talán az ápolás része, de lelki/szellemi oldalról. Így amikor felcsillant a lehetőség, hogy jelentkezhetnék és talán igent mondanak rá, hát el nem tudom mondani milyen boldoggá tett. 
Rengetegszer elképzeltem már magamat ahogy az egészségügyben dolgozom és azon is sokat gondolkoztam, hogy vajon miért vágyom erre ennyire. Szerintem ez nekem valamiféle presztízs kérdés. Vagy talán annyira vonzanak a fehér köpenyek.. Korábban már találkozhattatok ezzel a gondolatommal : http://azutam.blog.hu/2017/05/18/level_2027-bol_10_ev_mulva_az_elkepzelt_eletem 
 Ugye ebben azt írtam le, hogy a későbbi párommal a kórházban fogok megismerkedni. Szóval tényleg hatalmas álom számomra az egészségügy. 

Tudom, hogy kevés az esély rá, hogy felvegyenek és nem is akarom magamat beleélni, de ha valamennyi esély is van, már reménykedhetem! 
Úgy gondolom, hogy a Sors kiszámíthatatlan, de minden okkal történik és mindennek akkor és ott van az ideje amikor megtörténik. Így ennek most kellett megtörténnie. 
Szóval megírtam az önéletrajzomat, motivációs levelemet, kértem referenciákat és most várok. Várok és reménykedem, bízom abban, hogy amit nekem szánnak az az enyém lesz. :)