Tudom, hogy jó úton haladok, mert nincs előttem lábnyom.

Létezésem morzsái

Létezésem morzsái

Érzelmi analfabétizmus.

2018. április 19. - szívbűvölő

Az érzelmi analfabétizmus orvosilag is meghatározott fogalom. A betegség/ probléma neve : alexitímia.

A megfogalmazások szerint, az alexitímiás személy nehezen fogalmazza meg érzéseit, érzelmeit embertársai felé, sőt gyakran magában sem tudja letisztázni, hogy éppen milyen érzései vannak.
Leginkább hétköznapi témákról szeretnek beszélgetni, zárkózottnak, távolságtartónak tűnnek. 
Nehezen vagy egyáltalán nem élnek át mély érzéseket, kevésbé tudnak empátiával fordulni embertársaik felé. 
 Az érzelmeket mivel nem érzékelik, így nem is ismerik, csupán testi tünetekre tudnak alapozni. 
Csak a düh és a félelem érzését képesek beazonosítani. A viselkedés mögött tanult minta állhat. (http://www.webbeteg.hu/cikkek/psziches/8260/alexitimia-erzelmi-analfabetizmus)

Gyakran találkozom olyan emberekkel, akikről nem tudom eldönteni, hogy érdektelenek vagy a személyiségükből adódóan ilyenek. Gondolok itt arra, amikor valakivel ismerkedsz és kezdesz megnyílni felé és ő vagy leterel, vagy teljes érdektelenséget mutat. Ez nyilván több okból is fakadhat, de mi van akkor amikor a tetteivel úgy tesz, mintha érdekelné a dolog, de mikor elkezded az érzéseit kifejezni, kimondani ő teljesen elhatárolódik a témától. 
Rám jellemző, hogy minden érzelmemet elég hevesen élem meg és ha benne vagyok egy helyzetbe, szemtől-szemben, nem tudom befogni a szám és mivel zaklatott vagyok mindent elmondok ami csak a fejemben van. (Hozzáteszem, ez sem egy jó "taktika", de hátha kinövöm.) 
Szóval történnek az események és csak mondom és mondom. A másik meg ott ül velem szemben, és azt mondja: "Hát, erre most mit mondjak?". És látszik rajta, hogy valójában fogalma sincs, hogy én mit érzek. A leghalványabb empatikus érzést sem mutatja. Ül és néz, és nem érti mi a bajom. (Nem a hisztiről beszélek, vagy a játszmákról.)  Sokszor történt velem ilyesmi és ma reggel beugrott: "Hé, ő érzelmi analfabéta.." Majd rákerestem és tényleg létezik a fogalom, így picit többet megtudhattam erről az egészről. 
Szóval számomra az érzelmi analfabéta az, aki nem nem akarja megérteni mi a probléma, hanem nem tudja megérteni. Azért mert ennyire képes, ennyi van a tarsolyába, ennyivel tud élni. 
Találtam egy tesztet, amelyből elvileg kiderülhet, mennyire vagy hajlamos az érzelmi analfabétizmusra.

Az én pontszámom 49 lett,: "Pontszámod alapján nem vagy érzelmi analfabéta. Felismered az érzéseidet és másokkal szemben is képes vagy az empátiára."
Ez a kis netes teszt (nem biztos, hogy elég hiteles), valamilyen szinten megnyugtat, mert szerintem sincs túl nagy baj az önismeretemmel és az érzéseim megfogalmazásával. Persze vannak még kicsapongó pillanataim, gyengeségeim, de a legtöbbször nem okoz problémát végiggondolni mit is érzek és ezeket szavakba önteni.
Talán egy szociális munkásnál nem is probléma az, ha tud empatikus lenni.:) 

A bejegyzés trackback címe:

https://azutam.blog.hu/api/trackback/id/tr8513848482

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása