A féltékenység mindent és mindenkit megöl, kinyír, meggyilkol. Ez a legundorítóbb érzés a világon. És pont bennem született meg ekkora erővel ez a rohadék. Gyerekes önző féltékenység, úgy utállak. 
A másik amit ki nem állhatok, az INTERNET, egyszerűen bekavar, és képes tönkrebaszni emberi kapcsolatokat. Ha nem lenne internet minden más lenne, tudnánk mikor találkozunk, mikor mehetünk a másikhoz, mindent megtudnánk beszélni. De nem, éjjel-nappal az interneten függünk, percenként nézünk a messenger ablakra, és az őrületbe kerget ha a másik 5 percig nem ír vissza, pedig látta. Miközben lehet, hogy csak simán éli az életet, nem csal meg, nem basz át, semmi rosszat nem csinál. De kényszerképzeteket gyártunk, és megöljük egymást, mert önzők vagyunk, és azt akarjuk mindig csak mi legyünk a középpontba, egy lélegzetnyi levegőhöz nem juthat a másik, mert rajta csüngünk, és követelőzünk:" Miért nem írsz vissza? Miért nem hívsz fel? Miért lájkoltad be annak a nőnek a képét? Miért írt neked, hogy boldog névnapot?"  Folyamatos vita és gyilkolászás megy, mi miatt? Egy olyan dolog miatt amit mi választottunk, és mi éljük magunkat bele. 
Igencsak nagy erőfeszítés és energia kell hozzá hogy kilépj ebből, nem azt mondom, hogy le kell törölnöd magadat mindenhonnan, egyszerűen meg kell találni egy arany középutat, ami mentén haladhatsz, mert másképp beleőrülsz. Az összes közösségi oldalnak megvan a haszna. Kapcsolattartás, ismerkedés, szörfözés, kikapcsolódás. De ez ma már nem kikapcsolódás! Ez megeszi a lelkedet, és kiszipolyozza belőled az összes szeretetet. Mert gyanakodsz, nyomozol, kutakodsz, és vergődsz!  
A kapcsolataid nem hogy javulnának, romlanak, és megszűnnek. Vagy épp ki sem alakulnak emiatt az őrület miatt.