az utóbbi egy hónapban elég sok dolog történt velem, nem is tudom mivel kezdjem, de szépen majd sorra veszek mindent. talán kezdem a legfontosabbal és egyben legszomorúbbal.

Augusztus 3.-án elveszítettem egy volt osztálytársamat, barátnőmet. Még mai napig sem tudom hogyan és miért halt meg, talán már mindegy is, elment és nem tudjuk visszahozni. Nem tudom kell-e, hogy ez a bejegyzés róla szóljon, illetve mit fogok tudni írni ezzel kapcsolatban. 
Amikor 3.-án este 11 körül rám írt barátnőm, hogy R meghalt, nem értettem, többször visszakérdeztem, hogy micsoda. Leraktam a telefont átsétáltam Anyuhoz, felkeltettem, és leültem az ágyra és csak néztem, kérdezte mi történt, elmondtam. Elsőnek nem sírtam, csak azt éreztem, hogy a gyomromtól felfelé minden testrészem fáj, és hányni fogok. Aztán jött a sírás, de nem könnyebbültem meg. Próbáltam pihenni, nem ment, állandóan R arca lebegett a szemem előtt. Érthetetlenül álltam a dolog előtt és még most sem igazán sikerült felfognom. Másnap bementem dolgozni, azon a napon félóránként kezdtem el sírni és nem bírtam gondolkozni. Ahogy teltek a napok kezdtem megnyugodni és kezdett a fájdalom enyhülni.  De ugyanúgy a fejemben volt, az a 4 közös év amit együtt töltöttünk. Az a pörgés, életvidámság, nevetés, mosolyok..

Talán felnőtt életem első igazi vesztesége volt ez. Azt mondtam már túl vagyok rajta..De ezen soha nem lehet igazán túl az ember.