Még soha nem éreztem ilyen erősen azt amit most. Nem akarok kapcsolatban lenni, senkivel. Nem akarok anyóspajtást, se sógort, főleg nem társat. Vagyis társat akarnék, de minek erőltessem a dolgot, ha tudom, hogy úgysem Ő az?!

Na de kezdjük a legelején. Összeismerkedtünk két hónapja, aranyos, kedves, tényleg lelkes. Én úgy teszek, ahogy a társadalom elvárja, aranyos kedves 20 éves kislánnyá válok(ami sose voltam igazán), és hagyom, hogy babusgassanak. Ez így ment másfél hónapig, jól tűrtem. De aztán elkezdtem szorongani, újra pánikolni, már itthon is.
Jöttek a kérdések fel bennem:
Miért kell ez nekem? Miért nem lehetek önmagam? Miért kell azt mutatnom ami nem én vagyok?
És eldöntöttem, én elmondom neki, hogy nem szeretem "úgy", csak barátként, haverként. De tényleg, jól elvagyunk, megyünk össze-vissza, de ha arra kerül a sor, hogy most érintsem úgy meg, vagy csókolózzunk, a hideg a hátamon végigfut, és JESSZUS, én ezt nem akarom! 
Szóval elmondtam neki, őszintén, minden mellébeszélés nélkül, hogy én nem szeretem őt, és nem is akarok tovább semmit. 
Valahogy nem lepődött meg rajta. Felajánlotta, hogy vár, és majd idővel újra együtt leszünk, de szerintem ez hülyeség. 
A legfurább ami ezután jött, akkora kő esett le a szívemről, mintha kicseréltek volna, és szabadon vagyok olyan boldog, mint más párkapcsolatban. 
Fejlődtem! Rájöttem, hogy nem más fogja a boldogságomat megadni, és végre leszoktam arról, hogy mindig kapcsolatban legyek, ha szeretem, ha nem. Szakszóval talán felismertem, hogy társfüggő vagyok, és most teszek ellene. 
És hatalmas gondolatok születtek meg a fejemben, bár tudom közhely, és amíg valaki magától nem érzi ezt, addig el sem hiszi, hogy van ez az érzés.
Egyetlen egyszer élünk, egyetlen egyszer vagyunk fiatalok. Miért akarjuk az életünket arra feladni 19-20 évesen, hogy olyen ember mellett vagyunk akit nem szeretünk, csak is azért mert lennie kell valakinek mellettünk. Vagy azért mert ez, meg az jó, igaz a többi mind szar, de azért a rengeteg negatív mellett van 2 pozitív dolog, és úgy gondoljuk ezzel kompenzálja a dolgokat. Igen, igaz, hogy néha hülyén viselkedik, de vett virágot. Igaz néha a k*rva anyámat szidja, de elvitt vacsorázni. Igaz,  hogy szégyellem mások előtt, de legalább a szexbe jó. 
Szóval emberek, NEM, ez nem így kell hogy működjön! 
Lesz olyan akivel minden pozitív lesz, és nem csak egy két dolog közben fogjuk jól érezni magunkat vele. 
Van egy technika ami elvileg sokat segít ilyen esetekben, ha például döntés előtt álltok a párotokkal kapcsolatban. 
Előveszel egy papírt, két részre osztod, az egyik oldalra pozitív dolgokat írsz, a másikra negatív dolgokat/tapasztalatokat a párotokkal kapcsolatban. És elkezded írni. Teljesen őszintén! 
Majd a végén megláthatod, hogy melyik oldalra került több dolog, és mennyire velős dolgok azok.
Szerintem nagyon sokat tud segíteni, ha egyértelműen nem tudod megmondani, mit is szeretnél, és jó is meg nem is az a kapcsolat amiben vagy.
Hajrá!  

Tegnap a kezembe kaptam a kék kis fedeles könyvecskémet, ami igazából egy érettségi. Kinyitva a legszebb jegyeket látom, amiről csak álmodhattam. Azt kell mondjam, a környezetemben is mindenki büszkén mosolyog rám, és valahogy, mindenkit boldogsággal tölt el az, hogy ideáig eljutottam, és így sikerült teljesítenem. 
Haza jöttem, megnéztem a pontszámító kalkulátorban hány pontom is lett, 318, amin lehűltem, mert a 270-280-ért imádkoztam. 
Tudom, tudom ez csak egy érettségi, de mégis olyan büszke és boldog vagyok. SZABAD LETTEM! :) Egy ideig. 

Most kezdődik a NAGYBETŰS élet, áhhá, hogyan tovább, mit csináljak? 
Egyenlőre várakozó állásponton vagyok július 23.-áig. De addig kereshetek munkát azt hiszem, és jó lenne egy kis pénzt összeszedni. Úgy is mindig kifog alakulni.

Pasi ügy, ez szokott a következő nagy téma lenni. 
Kezdjük.
Az utóbbi 3-4 hónapban, találkozgattam pasikkal, próbálkoztam kialakítani valami normális kapcsolatot, de maradjunk annyiban, hogy olyannyira felidegesítettem magamat az embereken, hogy töröltem magamat minden szar társkeresőről, és facebookon is deaktiváltam magamat. Teljesen befordultam, és elindultam egy antiszociális élet felé. Elegem volt a folyamatos hazugságokból, alakoskodásokból, mindenből. 
Még most is azt vallom, hogy nekem társam, nem az internetről lesz.. 

Feltűnt megint egy régi cimbora. KRB, azt hiszem előző bejegyzéseimben is hasonlóan szólítottam. Utoljára 4.hónap 3.-án írtam róla, mint Postás.  Na igen, megjelent a Drága megint az életemben 2 hónap kihagyás után, mert miért is ne ?! Aztán szokásos módon sikerült felkonferálni magát, és érkezését hozzám. A mostani mutatványa hidegen hagyott, egészen addig amíg pletyka nem kerekedett ki az egészből. Különféle emberek kezdtek az én életemről pletykálni, aztán csak kibukott, hogy ő még mindig együtt van a csajjal, és a csaj rólam is tud. Ekkora marhát.. már bocsánat, de TE LÁNY, normális vagy?! 
Felidegesítettem magamat, felhívtam, és megmondtam neki, 4 év után sikerült, és tényleg kimondtam! 

"- Szerintem amíg vele együtt vagy, nem kellene találkoznunk, mert ennek semmi értelme.
- Most ne várd el, hogy válasszak köztetek..
- Nem várom el, sőt, választhatod Őt is, engem nem érdekel tovább ez a dolog.
- Ezt most komolyan gondolod? 
- Teljesen komolyan, elegem van ebből, hogy mindkettőnket csak szédíted..
- Biztos, hogy átgondoltad?
- Igen, én addig nem fogok veled találkozni amíg más is a képben van.
- .......Tényleg így gondolod? Átgondoltad ?
- igen, most leteszem.. szia 
- Megoldom, szia"
 
Nekem ez annyira hihetetlen, aki ismer az tudja, hogy ez hatalmas előrelépés az életemben. ÉS hatalmas FELNŐTT döntés. Büszke vagyok magamra, hogy végre nem hagyom, hogy rángasson ahogy ő szeretne.