"Ha volna még egy bónuszjáték
Az életünk végén
Mindent pont ugyanígy tennék
Újra pont ugyanaz lennék" Ahogy az Irie Maffia új dala szól..
És tényleg, mindent ugyanúgy csinálnék. Minden percet újra élnék, a hülyeségeimmel, csalódásaimmal, rossz döntéseimmel együtt.
Mostanában sokat nosztalgiázok az egyetemről, gólyatáborokról, társaságról. Mindig arra jutok, hogy annyira szerencsés vagyok, hogy átélhettem azt, amit. Boldog vagyok, hogy szabad voltam és élveztem az életemet.
Sok barátom volt, szerelmek, ismerősök..
Most egy olyan fordulóponthoz érkeztem, amikor el kell döntenem, hogy merre tovább. Mi akarok lenni, ki akarok lenni?
Olyan döntéseket hoztam meg, amelyek igenis számítani fognak 5 év után. Anya mindig azt kérdezi tőlem, ha problémázok valamin: "Fog ez számítani 5 év múlva?" Ezek igen. Párkapcsolat, munkahely, nyelvvizsga.
Hónapokig toltam magamelőtt a problémákat, húztam- halasztottam. Majd elkezdtem azt érezni, hogy összenyom ez az egész, lépnem kell. Nem húztam az utolsó pillanatig, nem hagytam, hogy összeroppanjak teljesen.
Megtettem, amit megkellett, DÖNTÖTTEM.
Rájöttem, hogy ez a helyes út, élnem, lépnem, haladnom kell. Nem állhatok az állóvízben, várva a csodát, hogy majd egyszer minden a helyére kerül. Nagyon is tennem kell érte.
Kezdődött azzal, hogy magányos vagyok és nincsen túl sok barátom,baráti társaságom, ezért elkezdtem új közösségeket keresni és hamarosan meg is történik majd az első találkozás, amiről majd máskor mesélnék. -
És tényleg, mindent ugyanúgy csinálnék. Minden percet újra élnék, a hülyeségeimmel, csalódásaimmal, rossz döntéseimmel együtt.
Mostanában sokat nosztalgiázok az egyetemről, gólyatáborokról, társaságról. Mindig arra jutok, hogy annyira szerencsés vagyok, hogy átélhettem azt, amit. Boldog vagyok, hogy szabad voltam és élveztem az életemet.
Sok barátom volt, szerelmek, ismerősök..
Most egy olyan fordulóponthoz érkeztem, amikor el kell döntenem, hogy merre tovább. Mi akarok lenni, ki akarok lenni?
Olyan döntéseket hoztam meg, amelyek igenis számítani fognak 5 év után. Anya mindig azt kérdezi tőlem, ha problémázok valamin: "Fog ez számítani 5 év múlva?" Ezek igen. Párkapcsolat, munkahely, nyelvvizsga.
Hónapokig toltam magamelőtt a problémákat, húztam- halasztottam. Majd elkezdtem azt érezni, hogy összenyom ez az egész, lépnem kell. Nem húztam az utolsó pillanatig, nem hagytam, hogy összeroppanjak teljesen.
Megtettem, amit megkellett, DÖNTÖTTEM.
Rájöttem, hogy ez a helyes út, élnem, lépnem, haladnom kell. Nem állhatok az állóvízben, várva a csodát, hogy majd egyszer minden a helyére kerül. Nagyon is tennem kell érte.
Kezdődött azzal, hogy magányos vagyok és nincsen túl sok barátom,baráti társaságom, ezért elkezdtem új közösségeket keresni és hamarosan meg is történik majd az első találkozás, amiről majd máskor mesélnék. -
Aztán jött a munkahely: váltottam. A hajléktalanszálló olyan volt, amilyen, talán egyszer kifejtem majd ezt is.
Jelenleg egy visszafogottabb, nyugodtabb munkahelyem van. Ami pont azért kezdett unalmassá válni, mert nyugodt és lebutít. Újra döntöttem, akarom-e ezt a munkahelyet? Akarom. Ezért elkezdtem aktívabb lenni, szervezkedni, ötletelni, máshogy felfogni. Láss csodát, úgy néz ki, hogy sikerül az első programomat megszervezni.
Majd a párkapcsolat..Épít ez engem? Szeretem én ezt az embert? Rengeteg probléma és vita nehezítette meg az 5 hónapot, így választottam: Nem akarok szenvedni.
Így egy hónapja azt érzem, hogy felfelé ívelek és haladok a céljaim felé.
Jelenleg egy visszafogottabb, nyugodtabb munkahelyem van. Ami pont azért kezdett unalmassá válni, mert nyugodt és lebutít. Újra döntöttem, akarom-e ezt a munkahelyet? Akarom. Ezért elkezdtem aktívabb lenni, szervezkedni, ötletelni, máshogy felfogni. Láss csodát, úgy néz ki, hogy sikerül az első programomat megszervezni.
Majd a párkapcsolat..Épít ez engem? Szeretem én ezt az embert? Rengeteg probléma és vita nehezítette meg az 5 hónapot, így választottam: Nem akarok szenvedni.
Így egy hónapja azt érzem, hogy felfelé ívelek és haladok a céljaim felé.