Összegezném az évet. Igazából nem volt rossz, sok dolgot megtanultam és megtapasztaltam. Emberileg hatalmasat fejlődtem. Igazából csak a jelenlegi érzéseimről tudok írni, szóval hazudtam amikor azt írtam az évet akarom összegezni. 
Tegnap haza költöztem a szüleimhez. Több okból is. A párom azt hiszi csak a pénz miatt, én tudom, hogy amúgy is így lett volna. Nem volt ennek semmi értelme, hogy együtt lakjunk, úgy, hogy 3 hetente haza jár enni meg aludni, én meg egyedül szenvedek egy 50nm-es lakásban, feleslegesen, mikor anyuéknál is tudnék lakni. 

Így hát a sors, és az élet, így hozta. Haza jöttem, tegnap minden cuccomat haza hoztuk. A Szilvesztert már itthon töltöm, ő meg az ország másik végén Sz.fehérváron. 
Sokan kérdezték, illetve nem is kérdezték... Féltenek, hogy nem-e omlottam össze, minden okés-e, mekkora fájdalmaim vannak a különköltözés miatt? 
Kedveseim, semmit nem érzek. Talán egy kis megkönnyebbülést, hogy nem kell ott ülnöm egyedül a lakásba és sírni. 
Jó nem lazázok. De magamat is megleptem, hogy a kezdeti kiborulás után, mennyire serényen pakoltam a kis cuccaimat össze, és mennyire nem foglalkoztam semmivel. Semmit nem érzek. Ez durva. 

Tegnap a kezembe kaptam a kék kis fedeles könyvecskémet, ami igazából egy érettségi. Kinyitva a legszebb jegyeket látom, amiről csak álmodhattam. Azt kell mondjam, a környezetemben is mindenki büszkén mosolyog rám, és valahogy, mindenkit boldogsággal tölt el az, hogy ideáig eljutottam, és így sikerült teljesítenem. 
Haza jöttem, megnéztem a pontszámító kalkulátorban hány pontom is lett, 318, amin lehűltem, mert a 270-280-ért imádkoztam. 
Tudom, tudom ez csak egy érettségi, de mégis olyan büszke és boldog vagyok. SZABAD LETTEM! :) Egy ideig. 

Most kezdődik a NAGYBETŰS élet, áhhá, hogyan tovább, mit csináljak? 
Egyenlőre várakozó állásponton vagyok július 23.-áig. De addig kereshetek munkát azt hiszem, és jó lenne egy kis pénzt összeszedni. Úgy is mindig kifog alakulni.

Pasi ügy, ez szokott a következő nagy téma lenni. 
Kezdjük.
Az utóbbi 3-4 hónapban, találkozgattam pasikkal, próbálkoztam kialakítani valami normális kapcsolatot, de maradjunk annyiban, hogy olyannyira felidegesítettem magamat az embereken, hogy töröltem magamat minden szar társkeresőről, és facebookon is deaktiváltam magamat. Teljesen befordultam, és elindultam egy antiszociális élet felé. Elegem volt a folyamatos hazugságokból, alakoskodásokból, mindenből. 
Még most is azt vallom, hogy nekem társam, nem az internetről lesz.. 

Feltűnt megint egy régi cimbora. KRB, azt hiszem előző bejegyzéseimben is hasonlóan szólítottam. Utoljára 4.hónap 3.-án írtam róla, mint Postás.  Na igen, megjelent a Drága megint az életemben 2 hónap kihagyás után, mert miért is ne ?! Aztán szokásos módon sikerült felkonferálni magát, és érkezését hozzám. A mostani mutatványa hidegen hagyott, egészen addig amíg pletyka nem kerekedett ki az egészből. Különféle emberek kezdtek az én életemről pletykálni, aztán csak kibukott, hogy ő még mindig együtt van a csajjal, és a csaj rólam is tud. Ekkora marhát.. már bocsánat, de TE LÁNY, normális vagy?! 
Felidegesítettem magamat, felhívtam, és megmondtam neki, 4 év után sikerült, és tényleg kimondtam! 

"- Szerintem amíg vele együtt vagy, nem kellene találkoznunk, mert ennek semmi értelme.
- Most ne várd el, hogy válasszak köztetek..
- Nem várom el, sőt, választhatod Őt is, engem nem érdekel tovább ez a dolog.
- Ezt most komolyan gondolod? 
- Teljesen komolyan, elegem van ebből, hogy mindkettőnket csak szédíted..
- Biztos, hogy átgondoltad?
- Igen, én addig nem fogok veled találkozni amíg más is a képben van.
- .......Tényleg így gondolod? Átgondoltad ?
- igen, most leteszem.. szia 
- Megoldom, szia"
 
Nekem ez annyira hihetetlen, aki ismer az tudja, hogy ez hatalmas előrelépés az életemben. ÉS hatalmas FELNŐTT döntés. Büszke vagyok magamra, hogy végre nem hagyom, hogy rángasson ahogy ő szeretne.