Újabb esetleírás. 
Jön a telefonhívás, 30-as éveiben járó fiatalember, Ferenc, szerencsejátékfüggő, segítséget kér. 
Fixálva van az időpont. Reménykedve várjuk a napot, hiszen a szenvedélybetegeknél gyakran előfordul, hogy nem tartanak be időpontokat és kereteket. De mivel jelen esetben önkéntes megkeresés történt, mindenki bizakodó. 
Érkezik is Ferenc. Ráadásként, a feleségével. Elindul a beszélgetés, kettejükkel. A szerencsejátékfüggőség a beszélgetés során mindig a háttérbe szorult, majd addig csűrik-csavarják a dolgot, hogy kibukik, a probléma. A feleség azt állítja, hogy F állandóan hazudik, nem megbízható. Ami természetesen a függőségből is adódhat, viszont nem érezhető a szerencsejáték akkora problémának, mint amilyennek beállították elsőnek. 
F ezt kimondottan nem tagadja, de nem is érzi akkora problémának, mint kedvese, akivel fél éve házasok. 
A hölgy szeretne lassan kisbabát és építgetni a közös jövőjüket, de a hazugságok megmételyezik kapcsolatukat. 
Természetesen újabb beszélgetésekre van szükség, hogy kiderüljön az, hogy milyen segítségre is van valójában szükségük. 
A feleség kétségbe van esve, érthető, mivel minden nő a biztonságra vágyik és szeretné építgetni közös életüket, de hazugságok mellett nehezen fog menni. 
Az eset, azért ragadta meg annyira a figyelmemet, mert az jutott eszembe róla, hogy milyen fura, hogy azt mondjuk :"mindenki hazudik", mégis van az a szint amikor már segítséget kérünk mert annyi hazugsággal találjuk szemben magunkat, hogy teljesen elsodor minket és a közös életünk rámehet erre. 

Nyilván hallottam már, hogy kapcsolatok mennek rá a hazugságokra, de így tényszerűen, esetként még nem találkoztam olyannal, hogy szociális munkás és más szakemberek segítségét kérnék ezzel kapcsolatban. 
Szóval elméletben, mindenki hazudik, de vajon hol húzódik az a határ, amikor már betegessé fordul át és elviselhetetlenné válik? 

"Ha valaki elindul a hazugság útján, mindig azt hiszi, hogy az út rövid és könnyű lesz. A kezdeti akadályokat könnyedén, sőt bizonyos élvezettel küzdi le, de az erdő csakhamar sűrűbbé válik, az út homályába vész, és mocsarakba torkolló ösvényekké ágazik." / Maurice Druon/

Kérlek, ez a példa ösztönözzön arra titeket, hogy soha nem szégyen segítséget kérni és szociális munkásokhoz fordulni, mert bármikor, bármilyen problémával kapcsolatban meghallgatnak és segítenek a megoldás megkeresésében!