Szerintem többen is belefutottak már abba, hogy a másik fél öngyilkossággal fenyegetőzött egy szakítás kapcsán. 
Nekem ez a serdülőkori "kapcsolataimban" többször is előfordult.
Eleinte megijedtem és féltem, majd rájöttem, hogy zsarolni akar a másik. 
2012 elején kezdődött, netes ismerkedés. Beszélgettünk egy ideig, majd találkoztunk.
Különlegesnek tűnt, festett és intelligens volt. 3 évvel volt idősebb mint én, egyke gyerek, elég jó anyagi háttérrel. 
Voltunk párszor moziban, kiállítás megnyitón, fürdőben. 
Egyre furábban viselkedett; sokszor észrevettem, hogy máshogy érzékeli a világot, mint az egészséges emberek. Volt, hogy egy egyszerű nesztől is hatalmasat ugrott és teljesen zavart lett.
Amikor elsőnek voltam nála, nem engedte, hogy szétnézzek a szobájában, szinte rám kiabált, hogy üljek le a székre, és ne nézzem a könyveit, polcokat.
Aztán találtam egy nagy dobozt nála, ami tele van gyógyszerekkel, azt mondta allergiás.
Eleinte fogalmam sem volt, hogy mi ez az egész. 
Aztán nekem ez egyre furábbá és ijesztő kezdett lenni, féltem tőle. Úgy döntöttem véget vetek ennek. 
Nála voltunk, feküdtünk az ágyon, beszélgettünk. Én egy ideje gondolkoztam a szakításon, de nem mertem szólni. De akkor ott úgy éreztem, hogy most vagy soha. Elmondtam neki, hogy nem szeretnék már többet vele lenni. 
Semmit nem tudott mondani, feküdt az ágyon és rángatózott a sírástól. Nem tudtam megvígasztalni, nem is akartam. 
Előtte soha nem láttam így sírni férfit, de embert sem nagyon. Ott hagytam, mert nem tudtam segíteni.

2 napon belül elkezdtek érkezni az SMS-ek, és a messenger üzenetek, amelyekben arról írt, hogy szeretne meghalni, és jobb lenne a világ nélküle. Azt hittem csak zsarolni akar.. 

Ezeket írta, fogalmam sincs mennyi igaz belőle.
Én nem változtattam a véleményem emiatt, azt állítottam végig, hogy jobb lesz így
és nem akarok vele lenni:

Ezek mentek pár hétig, majd 2012. április végén teljesen lezártam a beszélgetést. -
Párszor láttam az egyetemen, illetve egy lány ismerősöm mesélte, hogy félnek tőle a tanszéken,
mert a lányokat videózza és fotózza a folyosón. Szóval nagyon zavart és furcsa volt. 
Aztán tegnap kaptam egy gyászjelentést ismerősömtől:
"Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették,
hogy F.L. életének 24. évében váratlanul elhunyt." 
Konkrétan letaglózott ez az egész. Elkezdett kattogni és pörögni az agyam. Kiderült, hogy öngyilkos lett. 
Egyből beugrottak az emlékek, az utolsó beszélgetések, melyekben végig azt írta, hogy megakar halni.
Igaz ennek már 6 éve, de akkor is.
Hajlandóságot érzett már akkor az életének befejezésére. Én pedig nem vettem komolyan. 
Öngyilkossággal fenyegetőzött, mégsem léptem semmit. 15 éves voltam.
Nem magyarázat. 
Elkezdtem magamat okolni, lehet megmenthettem volna?! 
A mai eszemmel teljesen másképp cselekedtem volna. Talán szóltam volna a szüleinek, barátainak, akárkinek. Tettem volna valamit. 
Ez az egész rettenetes..